Mi az antropozófus orvoslás?

Az antropozófus orvoslás célja az ember „egész-ségének”, kibillent egyensúlyának a helyreállítása, és nem pusztán az egyes tünetek megszüntetése. Ennek megfelelően nem csak a gyulladást, a fejfájást, a daganatot, a bőrpírt, az allergiát, a túlsúlyt (és így tovább) akarja elmulasztani, hanem ezek okát is igyekszik felkutatni és orvosolni. Ha ezt nem teszi meg, akkor a tünetek nagy valószínűséggel ismét fellobbannak, újra és újra kezelést igényelnek. Ennek megelőzése érdekében az antropozófus orvos az egész embert igyekszik gyógyítani, a testi panaszok mellett figyelembe véve a páciens élettörténetét, a szűkebb és tágabb emberi közösségekben elfoglalt helyét, lelkiállapotát és szellemi adottságait is. Ehhez ismernie kell a betegét, és a betegnek is ismernie kell az orvosa gondolatait, véleményét. Az orvosi beszélgetés kapcsán ezért időt kell hagynia a hozzá fordulóknak, hogy panaszaikat, élethelyzetüket, a betegségük kapcsán felmerült érzéseiket és gondolataikat elmondhassák. Az antropozófus orvoslás nem áll szemben az akadémiai orvoslás gyakorlatával, hanem az előző elveknek megfelelően kiegészíti azt. Ez a kiegészítő kezelés mindig valamilyen „szelíd gyógymód”. Az ember gyógyítása sohasem történik magának az embernek, vagy a környezetének a szennyezésével. Az ember fejlődése a Földön szoros egységben zajlott a környezete fejlődésével. Így alkalmasak a természetből származó anyagok az ember táplálására, gyógyítására.  Szennyezett környezetből az ember számára gyógyító anyag, de még igazán egészséges táplálék sem származik. Így az antropozófus gyógyászat gyógyító szereinek előállítása kapcsán nem károsítja az embert, és a természetet sem. A szigorú „bio” szabályok szerint, rendszerint az úgynevezett „biodinamikus” módon termesztett és ellenőrzött növényi alapanyagokból készülnek a növényi hatóanyagú gyógyszerek. Nem alkalmaznak génmódosított, vegyszerekkel érintkező alapanyagokat és állatkísérleteket sem végeznek.

ita_wegman_klinik

Az antropozófus gyógyászat tehát elsősorban teljesen tiszta módszerekkel előállított szerekkel való kezeléseket javasol, mert ez az igazán hatékony. Az ilyen alapanyagokból készített, a homeopátia elveinek megfelelően előállított „gyógyszerek”, vagy fitoterápiás szerek mellett szívesen alkalmazza a különféle diétákat, gyógyteákat és ivókúrákat, kiegészítésként pedig a masszázs, a mozgásterápia és a művészeti kezelések jönnek szóba. Ha azonban a beteg érdeke feltétlen azt kívánja, az antropozófus orvos javasolja, alkalmazza a szükséges gyógyszereket, modern gyógyító eljárásokat is, és a diagnózis felállítása kérdésében is a modern akadémiai orvoslás gondolkodásának megfelelően jár el. A jól alkalmazott antropozófus gyógyászat tehát ötvözi a tradicionális bölcsességet és a modern orvostudomány vívmányait.

Miért jó az antropozófus orvoslás?

Nekem, a gyakorló orvosnak azért tetszik, mert hatékony, és mert végre úgy dolgozhatom, ahogy világ életemben dolgozni szerettem volna. Hiszen a Rudolf Steiner által meghatározott vezérelv rendkívül szelíd álláspontot képvisel: az „akadémiai orvoslás” és az antropozófus orvoslás nem ellentétben állnak egymással, hanem kiegészítik egymást. A steineri felfogás szerint nem úgy áll a dolog, hogy a gyógyítónak, ha törik, ha szakad az általa betanult sémát kell végrehajtani a betegen a diagnosztikus vagy a gyógyító tevékenység kapcsán, hanem szabad keze van! A beteg érdekében, a beteggel közösen dönt arról, hogy mit választ: az akadémiai orvoslás-, valamilyen természetgyógyászati módszer-, vagy épp az antropozófus gyógyászat diagnosztikus és kezelési elveit és gyakorlatát? Esetleg ezek kombinációit? Hogy mikor melyiket, az attól függ, mikor melyik tűnik a beteg egyéni szempontját is figyelembe véve hatékonyabbnak.

Az akadémiai orvoslás igen jó eredményeket mutat a betegségek fizikai diagnózisa terén. Azaz, ha jól alkalmazzák, pontosan és gyorsan megnevezi a bajt. Továbbá a gyors beavatkozást igénylő betegségek esetén „csodákra” képes. Például sürgős, életmentő beavatkozást igénylő esetekben bizony nem a beteg kívánsága, vagy az orvos természetgyógyászat iránti szimpátiája számít, hanem kizárólag a beteg érdeke. A gyors diagnosztikus és kezelési döntéseket igénylő, hirtelen bajok elhárításában tehát nagyon hatékony ez a fajta orvoslás.

Más esetben természetesen igen fontos a beteg kívánsága. Nálam például az érintett eldöntheti, hogy a közepesen magas vérnyomását, koleszterin-, vércukor- vagy éppen pajzsmirigyhormon-szintjét, esetleg szorongásos fejfájásos panaszait milyen módszerrel csökkentsük. Miért ne dönthetné el? Mint orvos, természetesen én is javaslok módszert. De ezekben, vagy más hasonló esetekben a döntést a megfelelő felvilágosítás birtokában, jó esetben az orvossal egyetértésben – a saját sorsáról lévén szó – a beteg hozza meg. Sokszor adódik, hogy mind a két módszer alkalmazása szükséges a bajok megállapításában, és a kezelésben egyaránt. Az antropozófus orvos a laboratóriumi-, a röntgen-, az ultrahang, a CT- és az MR-vizsgálatok mellett kérheti írisz- vagy éppen talpdiagnoszta, biorezonanciás vizsgálat vagy asztrológus, vagy más természetgyógyász véleményét is a nehezen megállapítható bajok esetén. A daganatos betegek kezelését pedig ma már egyre nehezebben lehet elképzelni az onkológiai és az alternatív módszerek együttes alkalmazása nélkül. Német nyelvterületen például az Iscador nevű, Steiner ajánlása alapján kidolgozott, fagyöngyből speciális eljárással készült injekciós kezelést minden második gyógyító javasolja a daganatos betegségek fennállása esetén.

Amiben viszont egyenesen előnyben van a természetes irányzat az akadémiai orvoslással szemben, az az elhúzódó, visszatérő betegségek, zavarok okának kiderítése, és a betegség kezelése. Ilyenek a makacsul visszatérő, vagy már el sem múló, gyakran „irritábilis szindrómáknak” nevezett gyulladások, az egyre növekvő számban észlelhető rejtélyes kiütések, allergiák, atópiák esetei, a szénanátha, az autoimmun gyulladással járó betegségek sora, vagy éppen a különösebb ok nélkül kialakuló fejfájás és migrén is. Ezek kezelésében már sok olyan betegnek is szinte kötelező segíteni, akinek az akadémiai orvoslás egyáltalán nem, vagy alig-alig tud.