A mindennapi gyakorlatban a megfázás, influenza, torokgyulladás, torokfájás, vírusos meghűlés kifejezéseket is használjuk a felső légúti hurutok megjelölésére. Az egyik leggyakoribb ok, mellyel a betegek orvoshoz fordulnak. Banális betegségről van szó a legtöbb esetben, de súlyos, életveszélyes állapothoz is vezethet, vagy ilyen betegség kezdetét „maszkírozza el”. Az orvosnak éppen ezért kell minden esetre odafigyelnie, és a nem szokványos lefolyás, gyanús tünet észlelése esetén időben lépni a további kivizsgálás vagy a terápia módosítás érdekében.
A légúti gyulladások okai lehetnek kórokozók: banális vagy kevésbé banális vírusfertőzés továbbá bakteriális fertőzés (haemophilus, streptococcus), mononucleosis, mycoplasma. Oka lehet még az egyre gyakrabban tapasztalt allergén hatás is. Fizikai tényező leggyakrabban az áthűlés, amely rontja a saját védekezés effektivitását. Más fizikai hatások is okozhatják a légutak gyulladását: dohányfüst, száraz levegő, radioaktív sugárzás (radioterápia), porok, savas gőzök stb. Egyre több figyelmet kapnak a lelki tényezők is. Segítheti a felső légúti hurutok, főleg a hörghurut kialakulását az elmérgesedett családi- vagy munkahelyi helyzet: a viták megléte, főleg ha kiabálás kíséri. Elhárítunk: „Ne merj idejönni, meg vagyok fázva”. Másik lehetséges lelki ok a döntési fóbia. Ha valaki nehezen jut döntésre a fontos dolgokban, mert fél a változástól, az új dolgoktól, akkor hajlamosabb hörghurutra. Tehát „nem szagolja, nem látja, nem hallja a külvilágot”, megszakítja a kapcsolatot, hogy ne tudjon, és így ne is kelljen foglalkozni „A Kérdéssel”. (1.) Sokkal ritkább ok, de nem elhanyagolható az egyéb szervek betegségeinek légúti tüneteket okozó hatása sem. Ezek közül a mindennapi gyakorlatban legsűrűbben a reflux betegségben tapasztalhatjuk a légutak makacs gyulladását első tünetként jelentkezni a savas irritáció miatt. (2)
A légutak gyulladásos elváltozásainak tünettana röviden, jól áttekinthetően összefoglalható az akadémiai orvoslás szempontjából. Az érintett terület nyálkahártyája gyulladt. Ennek lokális és rendszerint általános tüneteit is észleljük. Az érintett terület fájdalma, irritáltsága mellett legfőképp a fokozódó nyák termelését tapasztaljuk. Ez orrfolyásban, rekedtségben, köhögésben, köpet ürülésben olykor légzési nehezítettségben nyilvánul meg. A Komplementer Medicina e tünettant az évszázadok óta tartó megfigyelések ismeretével is bővíti. Így segítve elő e betegségek korai felismerését, és a sokszor nem is olyan egyszerű differenciáldiagnosztikáját. A részletesebb és régi időkből származó megfigyelések (népi gyógyászat, homeopátia, írisz diagnosztika, talp-, tenyér- és a nyelv elváltozásainak megfigyelése) ismerete sokat segíthet a mindennapi gyakorlatban is.
A torok megtekintésével kiderül, hogy gennyes, vagy egyszerűbb gyulladásról van-e szó? A tüdő hallgatózásával pedig eldönthető a gyulladás kiterjedése: a hörgőket érinti csak, vagy már mélyebb, a léghólyagocskákra is ráterjedt-e a gyulladás? A homloküreg és a fül környékének a kopogtatását is érdemes elvégezni. A területek érzékenysége csontüregi gócra utal. Apróbb, de fontos jel lehet az orrlyukak fokozott tágulata, mely légszomjra utal, akár a finom cianosis az ajkakon vagy a körmön. A körmön, főleg a mutatóujj körmén légúti gyengeségre utalhat még a behorpadás is, tehát ha nincs meg a köröm természetes domborulata. A „dobverűujj” már súlyos gyulladásra (tályog, TBC) vagy daganatra utal a légutakban. A makacs csukló ízületi fájdalom – persze lokális degeneráció vagy trauma nélkül – szintén a légúti gyengeségre utalhat. Finom jel, mely a tüdő betegségére utal a szemgödör főleg szem alatti területének színe: ha a szem alatt kékes, ibolyaszínű elszíneződést látunk, az légúti megbetegedésre, vagy arra való hajlamra utalhat. Ugyanígy az arc buccalis régiójának elszíneződése, vagy az itt észlelt elpattant hajszálerek. A nyelv legelső harmadában, kétoldalt található a tüdő, közöttük a szív zónája. Az itt jelentkező lepedék, vagy két oldalt fognyom szerű bemélyedés „gyenge tüdőt” valószínűsíthet. Fehéres lepedék hörghurutra, barnás pedig a tüdőben lévő gyulladásra utal. Az úgynevezett málnanyelv a scarlatiform kiütéssel együtt Streptococcus fertőzést valószínűsít. Az izomfájdalom pedig inkább a vírusfertőzések jele. A felső fogsorban a kisőrlők, tehát a 4-es és 5-ös fogak, az alsó fogsorban pedig a nagyőrlők, tehát a 6-os, 7-es fogak adnak hírt a tüdő állapotáról. Nevezetesen ha valakinél feltűnik, hogy érdekes módon mindig csak e fogak betegszenek meg, akkor érdemes a tüdőt erősíteni. Ha valaki a tenyér vonalait ismeri, akkor az életvonal az, mely a légzőszervek állapotáról informál. Az életvonal töredezettsége, rojtossága mögött a légző (vagy az emésztő) szervek gyengesége, betegsége állhat. A fehér, pigment hiányos foltok a bőrön – főleg a mellkas területén – szintén légúti betegségre utalhatnak. Aki pedig még ehhez is ért, megnézheti a tenyéren és a talpon a légutak reflex zónáit, és tapasztalni fogja a megfelelő rész érzékenységét. Az íriszdiagnosztika is rendkívül jól használható a légutak betegségeinek differenciáldiagnózisában, sőt az elváltozások nem csak az íriszben, hanem a szem fehérjében is láthatóak! (3,4,5,)
Az észlelt tünetek alapján a diagnózis rendszerint könnyen felállítható. Főleg ha nem kizárólag ott vizsgálunk, ahol a beteg a panaszt jelzi. A pontos diagnózis fontos, hiszen ez szabja meg a további tendőket és a kezelést. El kell döntenünk a gyulladás helyét, súlyosságát. Ezen kívül ki kell zárni néhány, főleg mellkasi panaszok esetén előforduló egyéb betegség (gerinc degeneratív eltérései, cardiális okok, haemopoesis betegségei, HIV-fertőzés kezdeti tünetei, diabeteses beteg gombás fertőzése stb.) fennállását is. Kétséges esetekben az érintett nyálkahártya gyulladásos váladékának tenyésztése, a laboratóriumi- és a mellkas röntgen vizsgálat ad nagyobb biztonságot. A spec. tüdőfolyamattól és a malignus elváltozástól az elkülönítés már nehezebb diagnosztikai feladat (köpet tenyésztés, CT, MR, PET CT, bronchoskópia, mediastinoscópia, szövettan, scintigraphia, kiegészítő ultrahang stb.) melyben tüdőgyógyász közreműködését kell kérni. (3,4.) A természetgyógyászati értékes tünettan, a gondos observatio azonban segít minket abban, hogy szükség esetén minél hamarabb tereljük a beteget a hivatalos kivizsgálás útjára, ha nem úgy alakul állapota, ahogy remélhető, vagy olyan tünet jelentkezik, melyről feltételezhető súlyosabb háttérbetegség fennállása. Minden esetben a súlyos betegség előjele, ha gyorsan toxikus tünetek jelennek meg: magas láz, intenzív hányás, erős legyengülés, letargia.
A felső légutak gyulladásainak kezelése az akadémiai- és a komplementer orvoslás felfogása szerint is gyorsnak és hatékonynak kell lennie. Minden esetben javasolható a pihenés, sok folyadék fogyasztása, lokális vagy általános gyulladás csökkentők adása. Mindezek mellett mára a nagy adag C-vitamin is a szokásos kezelés részévé vált. Bár ez utóbbi adásának hatásosságát nem lehetett tudományos vizsgálatokkal egyértelműen bizonyítani, feltételezhetően a légúti nyálkahártyák intaktságát erősítve tesz ellenállóbbá a fertőzésekkel szemben.
Ami a leggyakoribb mérlegelendő kérdés: az antibiotikumok alkalmazásának szükségessége. E kezelésnek vannak előnyei, és mára már az akadémiai orvoslás figyelmét is felkeltő hátrányai. Szükség esetén nem adni: műhiba, feleslegesen adni viszont kockázatos a betegre és a társadalomra nézve is. Érvek és ellenérvek csapnak össze. Mindkét tábor igazát alátámasztó tapasztalatok léteznek. Igazán perdöntő adatok azonban a kérdés eldöntésére nincsenek.
Érvek a penicillin rendelése mellett:
Ha bakteriális fertőzésről van szó, és a baktérium elpusztul a gyógyszer adása mellett, akkor ez oki kezelést jelent akkor is, ha rezisztens törzsek alakulnak ki.
A penicillin kezelés kivédi a streptococcus-infekció súlyos következményeit: a reumás lázat, a vesegyulladást.
A tenyésztés lenne a kezelés alapja, de ez – költség és idő vonzatai miatt – nem kivihető a napi gyakorlatban.
A penicillin kezelés csökkenti a súlyos panaszok fennállásának idejét.
Ellenérvek:
A kezelés többnyire hatástalan.
A súlyos szövődmények eltűnése nem a penicillin kezelés eredményezte, hanem a virulencia változás.
Rezisztencia kialakulása.
Gyógyszer allergiát provokálhatunk – tulajdonképpen feleslegesen.
Gyógyszer mellékhatások: gastrointestinális tünetek, kiütés, candidiazis….
Arra „tanítjuk” a beteget, hogy hasonló tünetek esetén ugyanazt a kezelést kérje. (6.)
A kérdés eldöntése az orvos felelőssége. Mindezek, és még további tényezők (kísérő betegségek, a tünetek súlyossága, a beteg kívánsága stb.) segít minket a helyes döntés meghozatalában. Alapszabályként foghatjuk fel: ha nem adunk antibiotikumot, gondosabb legyen a felvilágosítás, szorosabb legyen az observatió!
A betegség kezelésének kiegészítése a Komplementer Medicina lehetőségei szerint igen sokrétű.
A táplálkozás legyen ilyenkor egyszerű: zsírokban, állati fehérjében, szénhidrátban szegény. Azaz minél kevesebbet egyen a beteg, míg az akut tünetek fennállnak. Sós vízben főtt rizs (esetleg krumpli), reszelt alma a szokásos javaslat.
A folyadékpótlás viszont legyen bőséges: teák (kakukkfű, hársfavirág, körömvirág, kamilla), limonádé, igazi gyümölcslé vagy víz a javasolt forma.
Jót tesznek a szervezet ellenállását növelő vitaminok külön adagolásban. Egyre kedveltebbek ezek közül is a természetes alapanyagú készítmények. Ezekben kevesebb a mérhető vitamin anyag, mint a szintetikus készítményekben, viszont lényegesen jobb a felszívódásuk, és igen kedvező a szinergizmus hatása is. A vitamin adagok nagyságáról eltérőek a vélemények. Fontos tudni, hogy nagy adag „C” vitamin esetén gondoskodni kell a többlet folyadék fogyasztásról, a zsírban oldódó vitaminok (A,D,E,F,K) pedig túladagolhatók. A túladagolás tünetei legtöbbször megegyeznek a hiánybetegség tüneteivel!
A fitoterápiás- és a homeopátiás komplex gyógyszerek a szervezet ellenállását növelve hatnak. Lényegesen csökkenthetik a panaszok intenzitását és fennállását egyaránt. Mellékhatás pedig alig tapasztalható. Szintén oki kezelést jelentenek.
A külső szerek (gargalizálás, orrspray, inhalálás, melegítés) alkalmazása indokolt lehet, mindezek „bevetése” lényegesen csökkenti a tünetek erősségét. Hatékonyságuk miatt külön szólnék a pakolásokról. Fülfájás esetén akut fájdalomcsillapító lehet az egyszerűen felvágott hagyma (mintha dinsztelt hagymához készítenénk elő) gézlapba vagy zsebkendőbe csomagolva 15 percig a fülre téve. Ha csökken a fájdalom, jöhet a meleg só a fülre. Ugyancsak feltűnően hatékony lehet a torokfájás csökkentésére a citromos torok pakolás: víz alatt karikára vágott citromot gézlapba, zsebkendőbe csomagolva kössünk a torok területére, és tartsuk ott 15 percig. Nemcsak a gyulladt részt, hanem az egész nyakat be kell borítania a pakolásnak! Ha gennyes gyulladást észlelünk, még jobb a tejfölös túró pakolás, hasonló módon felhelyezve.
A kezelés fő elvének meghatározása a komplementer medicina szerint ezekben a gyulladásokban is, mint sok más esetben: a szervezet védekező erejét növeljük, hogy saját maga küzdje le a betegséget. Így sokkal kisebb az esély, hogy krónikus betegség alakuljon ki.
Irodalom:
1.Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez. A betegségek jelentése és jelentősége. Arkánum kiadó Bp. 1991.
2. dr. Varró Vince Gastroenterológia. Medicina Könyvkiadó Bp. 1998.
3. dr. Hutás Imre, Magyar Pál, Vastag Endre: Pulmonológia. Medicina Könyvkiadó Bp. 2002.
4. www.tudogyogyasz.hu
5.Váradi Tibor: Népbetegségek megelőzése és szelíd gyógymódjai 3. Napfényes Élet Alapítvány 2005.
6. Prof. dr. Arnold Csaba SOTE Családorvosi Tanszék: Felső légúti infekciók és a napi gyakorlat. Terápiás ajánlások 2000. március.
